Csoportosítás

Mi a drog, mi a narkotikum ? A felelet egyszerû, kábítószer. De mit nevezünk kábítószernek ?

Olyan szereket, amelyek bevétele után megváltozik az ember közérzete, ezzel együtt hangulata és sajnos igen gyakran a magatartása is. Orvosi felfogás szerint kábítószer az a gyógyszer vagy vegyszer, amelyik az élõ szervezetben, elsõsorban a központi idegrendszer mûködésében olyan változást idéz elõ, mely (akárcsak rövid idõre is) átalakítja az ember személyiségét. (A kábítószer elnevezés egyébként nem gyógyszertani, hanem jogi fogalom. )

Pszichotrop gyógyszereknek nevezzük az idegrendszer mûködését általában befolyásoló gyógyszereket. Hatástani szempontból több alcsoportjuk van, pl. nyugtatók, élénkítõk, hallucinogének stb.

Az Egészségügyi Világszervezet Szakértõi Bizottsága szerint "Drognak tekintendõ bármilyen szer (akár alkalmazzák a törvényes orvosi gyakorlatban, akár nem), amelynek túlzott fogyasztása nem gyógyászati célt szolgál", továbbá "bármilyen droggal való visszaélés közös vonása, hogy a drog a pszichét és a szervezetet egyaránt a hatalmába keríti".

Gyakran találkozunk a toxikománia szóval is. Ez hasonló értelmû szó, mint a narkománia, de tágabb jelentésû. Nemcsak a kábítószerekre, hanem más, pl. az izgatószerekre vagy az egyes élvezeti szerekre váló rászokást is magába foglalja.

Bármilyen okból kezd is el valaki saját szervezetével visszaélve rendszeresen kábító vagy hallucinogén szert szedni, elõbb-utóbb kialakul az egyénre és a társadalomra egyaránt veszélyes lelki és testi függõség, a megszokás, a szenvedély állapota.

Szerencse, hogy míg lelki függõség minden kábítószerrel szemben kialakul, addig testi függõség csak néhánnyal szemben (ez azt jelenti, hogy a drog beépül a sejtek anyagcsere folyamatába, ez a szer rendszeres szedésének hiányában erõs, és fájdalmas elvonási tüneteket eredményez…)

A drogokkal szemben nem egyforma idõ alatt alakul ki függõség. Egyes drogokkal szemben viszonylag lassan (általában ezeket használják az orvosi gyakorlatban), másokkal szemben viszont szinte azonnal kialakul a függõség. A legveszélyesebb ilyen szempontból is talán a heroin, már két adag után súlyos lelki függõség következik be !!! Ezért (noha kitûnõ fájdalomcsillapító volt) ma már teljesen kiszorult a gyógyászatból.

A legismertebb kábítószereket három nagy csoportba szokták sorolni.

Az elsõ csoportot alkotják az agy pszichés tevékenységét nyugtató-kábító szerek. Az ebbe a csoportba tartozók a legelterjedtebbek. Ilyen, pl. az ópium (morfium és a többi természetes és mesterséges (kémiai) úton elállított származéka). De ide sorolható az alkohol is, hiszen központi idegrendszeri izgató hatása csak kis adagokban és alkalomszerûen érvényesül. Nagyobb adagban vagy éppen rendszeresen nagyobb adagban fogyasztva ugyanis (az egyéb szervekre, mint pl. a májra, és a gyomorra kifejtett károsító hatásáról nem is szólva), sokkal inkább bénítja a nagyagy önellenõrzõ tevékenységét.

Ebbe a csoportba sorolják még a viszonylag enyhébb hatású pszichotrop szereket, pl. a meszkalin. Nagyon fontos tudnunk azonban, hogy ez a hatás csupán a kemény vagy "nehéz" kábítószerekhez viszonyítva enyhébb és csak egyetlen kis adagra vonatkozik, hiszen nagyobb adagban vagy rendszeresen szedve ezek ugyanolyan halálos mérgek, mint a kemény drogok !

A második csoportba tartoznak az erõs hallucinogén szerek, pl. az LSD. Ezek hatása hallucinációkat, víziókat okoz.

A harmadik csoportba sorolják azokat a drogokat, amelyek a nagyagykéreg izgatásával okoznak eufóriát. Ebbe a csoportba csak egyetlen természetes, valódi növényi alkaloid tartozik: a kokacserje levelében található kokain.

Vannak más felosztások is. Ezek lényegében annyiban térnek el az elõbbitõl, hogy pontosabban figyelembe veszik a hatásmódot és a hatás eredményét, következményét.

Mások megkülönböztetnek általános mérgeket (ide tartozik sok gyógyszer is !), kábítószerek és az olyan élvezeti szereket, amelyeknek központi idegrendszeri hatásuk van.

A valódi kábítószereket a következõképpen csoportosítják:

1. eufóriát okozó nyugtató-izgató szerek: ide tartozik az ópium és származékai (mind a természetes, mind a kémiai úton elõállított, szintetikus kábító hatású fájdalomcsillapítók), valamint a kokain és a kawa-kawa (kábító bors).

2. a nagyagykéreg tevékenységét befolyásoló izgatószerek (hallucinogének, a hasisfélék, a meszkalin, a pszilocibin és más, különbözõ mérges gombák toxinjai, továbbá a szintetikus hallucinogén anyagok, mint az LSD, a DOM, a DMT vagy az STP.

3. az izgatószerek, mind a természetes anyagok (mint pl. a kath-tea vagy a bétel), mind a szintetikus úton elõállítottak (mint pl. az amfetamin-származékok) ez utóbbiak között számos, ma is használatos gyógyszer található, de rendelhetõségüket, mert fennáll a megszokás veszélye, épp oly szigorú rendelkezések szabályozzák, mint a "valódi" kábítószerekét.

Vannak az említetteken kívül még olyan gyógyszerek, amelyeket a gyógyításban széles körben használnak, de hatástanilag közel állnak az említett három csoport valamelyikéhez. A velük való visszaélés, önmérgezés veszélye mégis csekély, mert elõbb okoznak mérgezési tüneteket, semmint valamiféle bódító-kábító hatást. S ugyancsak ide tartozik a vegyiparban használatos sok oldószer is. Ezek azonban valójában az általános mérgek csoportjába tartoznak, pontosabban a nagyon veszélyes általános mérgekhez.

Ami a gyógyszereket illeti, azok (gondos ellenõrzés mellett adagolva) általában szerencsére nem vezetnek megszokáshoz. Azok szerencsétlenségére, akik a szokásosnál nagyobb adagtól, nem valamilyen gyógyító hatást várnak, hanem a "csoda" érzését, a várt csoda helyett legtöbbször csak súlyos rosszullétet vagy mérgezést kapnak. Olykor sajnos halálos mérgezést is idézhet elõ a kíváncsisághoz társult tudatlanság.

Akik ilyen gondolatokat forgatnak a fejükben, jól tennék, ha emlékeznének a régi idõk egyik nagy orvosának, Paracelsusnak ma is érvényes szavaira: Minden anyag méreg, egyedül az adagon múlik, hogy egy anyag méreg-e vagy gyógyszer !

Néhány közismert drog hatása, és függõsége: